Miért gondolják sokan égőnek, kínosnak a visszautasítást?

Mi szükség van ismeretleneket leszólítani? Ráadásul annyira átlátszóak és erőltetettek ezek, hogy sokszor emiatt kapnak visszautasítást. Ez az égő, nem a visszautasítás.

"Sokan azt hiszik, ha ráírnak egy lányra és Ő elutasítja őket, az kínos, mert majd kinevetik, stb." - Ez igazából az egónak fáj.

Nem kínos, hanem nagyon fáj, amikor életed szerelmének (vélt) emberrel megpróbálsz szintet lépni és visszautasít. Én soha többé nem próbálkozom szerelemmel.

én nagyon nyúl voltam fiatalon. mostanra azt gondolom - elméletben - hogy a nőknek bírni kell, hogy leszólítják őket - a pasiknak meg bírni kell, ha esetleg elutasítják őket. Egyébként én sokkal nagyobb drámát képzeltem oda, mint ami aztán valóban történt, ha mégis összeszedtem a bátorságom és mondta a lány, hogy nem.

4# az még nem is szerelem, csak egy szenvedélyes állapot, amibe könnyen beleesünk. Ezzel óvatosan kell bánni, mert egy megváltozott tudatállapotba jutunk általa. :-) Nekem is volt, nagyon kiszolgáltatott érzés, de nem reális. Ez nem szerelem ez inkább érzéki csalódásra hasonlít. Az hiányzik belőle, hogy a másik ebben csak mint a tetszés tárgya szerepel. Tehát nem érdekes, hogy ő mit érez, mit gondol. Hanem én beleszeretek, és arra vágyom iszonyúan, hogy ő elfogadjon, miközben még egy szót sem váltottunk. Nagyon egyenlőtlen, ezért nem működik. Én is átéltem ilyet, nagyon szenvedélyes érzés, de elszállt dolog. A másik - lehet, hogy elvben még tudna szerelmes is lenni belénk, de erre esélyt sem kap. Tehát higgadtabban kell, kicsit lefojtani ezt a tüzet és simán csak elkezdeni megismerni, bemutatni magad, hogy te milyen vagy, őszintén érdeklődni, hogy ő milyen, aztán majd lehet, hogy lesz ebből egy gyönyörű dolog! De ehhez mindkét ember aktív részvétele kell. Sokáig nem értettem én se, és ki voltam szolgáltatva az érzelmeimnek. 50f